A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 11., vasárnap

Vége van...


A legtöbb ajtót ki kell nyitni, ha tudni akarod mi van mögöttük. /Tomi/

Köszönjük az eddigi figyelmet, azért 12 bejegyzésig mégiscsak eljutottunk.
Folytatása következik... holnaptól már újra otthonról - akár személyesen is. :)

Addig is búcsúzunk két "utazós" videóval:
 
  

VISZLÁT WOOD GREEN! 

 

2016. szeptember 2., péntek

Next stop is: Brithis Museum


Szerdán elmentünk a leendő munkahelyre, mivel Tomi már megkapta az NI numbert. 
Nemsokára kezdhet.
És, ha már én is mentem vele, nem indultunk rögtön haza, inkább beugrottunk a közeli British Museum-ba.

 Mivel a múzeumok többsége itt ingyenes, így ez elég nagy löket volt ahhoz, hogy
kulturálódjunk kicsit.  Egy kis műveltséget szegény bevándorló nincsteleneknek! :D


Körülbelül három órát mászkáltunk bent, de szerintem a felét nem láttuk az ott lévő dolgoknak. Ami a legjobban tetszett, az az egyiptomi, - állandó -, kiállítás volt.
Láttunk sok-sok szarkofágot, de még egyben maradt múmiát is.

Sok-sok könyv :)
 


De, mivel, jó szokásunkhoz híven, kihagytuk a reggelit, és addig sétálgattunk a múzeumban, hogy az ebédet is, úgy döntöttünk, hogy ideje lassan élelem után nézni - különben mi is összeaszott múmiaként végezzük valamelyik üvegkalitkában... :)



...hazafelé a buszról láttam egy vicces nevű sörözőt... :)

2016. augusztus 18., csütörtök

Folytatódik a városnézés...

Még DiCaprioval is össze-
futottam útközben :)



 
Buszozással kezdtük ezt a hetet is - hétfőn megnéztük végre a Tower Bridge-et.
Eddig mindig csak képeken láttam, vagy távolról, de most végre sikerült testközelből is :)
A tetejére nem mentünk fel - mit nekünk az efféle fényűzés, nem vagyunk mi úrigyerekek, meg amúgy is sokan voltak - kell a francnak a tömegnyomor ;)
  

Átsétáltunk a hídon, aztán a déli parton elsétáltunk a következőig, a London Bridge-ig. 

Előtte betévedtünk valami irodákkal körülvett munkaközpontba, ahol csupa öltönyös-kosztümös emberke szaladgált kávéval a kezében, és ilyen épületeket láttunk:


A lányok itt épp leugrani készülnek,
mögöttük egy rakat irodaépület

 

 Városképek:




Végezetül pedig...
Nem gondoltam, hogy egyszer alkalmam lesz megkóstolni az Eviant, de úgy tűnik, eljött a pillanat.
És képzeljétek el: VÍZ ÍZE VAN! Gondoltátok volna? :D
Egyébként itt 50p-ért vesztegetnek fél litert, ami otthon kevesebb, mint 200 pénz.
Szóval itt nem is számít drágának, csak minket vakítanak vele. :)
Egyébként jó íze volt, de nekem kb olyan, mint bármelyik másik szénsavmentes ásványvíz...

2016. augusztus 5., péntek

Megérkeztünk!

A szerdánk elég eseménydúsra, majd kalandosra sikerült.
Gondoltam, én kis naív, az utolsó otthon (és mamáéknál) töltött napon majd felkelek reggel 9-10 óra környékén, kényelmesen megkávézom (úgy kb 40 percen keresztül :) ), aztán összeszedem magam és felkészülök a repülőútra...
Aha, persze...

Tomi megcsinálta nekem a programot:
Előző nap jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, hogy tudna venni egy laptopot, hol máshol, mint HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN?!?!?!
Jó, mondom, menjünk, ha muszáj...
Reggel 7 órás indulással vissza is értünk délután 3-ra... de legalább ezen is túl vagyunk.
Egy gyors kiruccanás

Leültünk egy pár percre, aztán irány a Köki terminál 200E buszmegállója.
Reptér, megérkezünk indulás előtt másfél órával - tökéletes.
Viki már eltéved, ahogy beér a B termináljába - csak hozom a formám, na :D
Tomi csak néz rám, látom a szemében a pánikot, várja tőlem a megoldást.
Semmi gond, egy ott dolgozó néni útba igazít minket.
Chek in pipa.
Ja, persze megint besípoltam - már előre direkt néztem a kaput...
Mindegy, tovább a váróba.

A repülőúttal nem voltak komolyabb gondok. Kivéve leszállásnál...
Egy darabig azt gondoltam, hogy nem érem meg az első blogbejegyzést, úgy dobálta a gépet egyik-másik légörvény, amikor belementünk a felhőkbe...
Végül csak pár percet késett a gépünk - viszont vagy 20 percet kellett várnunk, mire odatolták a lépcsőket :P
Utána még legalább ennyi várakozás, ha nem több, mire átjutottunk az ellenőrzésen.
Így összességében egy órát kellett váratnunk szegény taxisunkat, aki el sem tudott minket érni, így már riasztotta a családot is, hogy hol vagyunk már, közben meg írta a szívmelengető üzeneteit, hogy milyen parasztok vagyunk, hogy így felültetjük... :D
Aztán végül szerencsére mindent sikerült tisztázni.

Itteni idő szerint este 10 körül megérkeztünk.
Bevacsiztunk, ittunk egy sört, aztán beájultunk az ágyba.