Little Venice és Camden Town 

Sherlock Holmes a metróban
(Baker Street, Bakerloo line)

Móni említette, hogy vasárnap elmegy egy kirándulásra, ami kifejezetten londoni magyaroknak lett kitalálva. Egy magyar leányzó tartja, aki Magyarországon is idegenvezető volt korábban, de egy ideje már Angliában él.

Többféle túrát szokott tartani, ezúttal megnéztük London "Velencéjét", azaz Little Vencice-t, és a csatornán keresztül áthajóztunk Camden Town-ba, egyenesen a camden-i piac közepére.

Alan Turing és az őt megtestesítő
Benedict Cumberbatch

Első állomásunk a Warwick Avenue Station közelében lévő Colonnade Hotel volt.
Itt született 1912-ben Alan Turing, brit matematikus, akit a modern számítástechnika egyik atyjaként emlegetnek; az ő életéről és a második világháborúban betöltött jelentős szerepéről (a német Enigma nevű titkosító gépek megfejtése) készült 2014-ben a Kódjátszma (The Imitation Game) című angol-amerikai filmdráma.

A híres viktoriánus pub

Gazdag környék
gazdag macskája

Következő állomásunk volt a The Prince Alfred, egy Viktória korabeli Pub, mely 1856 óta áll a londoni Maida Vale-ben. 

Ezután a tehetősebb környék lakónegyedeit néztük meg.

Ebben a házban korábban Lillie Langtry színésznő lakott, aki többek között Viktória királynő egyik fiának és egyben Alexandra hercegnő férjének, a walesi hercegnek a szeretője is volt (és rajta kívül még sokan mások is).

Ennek ellenére Lillie és Alexandra hercegnő között egész közeli barátság alakult ki.

És szokás szerint hoztam a formámat - miért is ne tettem volna? :)

A nagy séta közben annyira néztem valamit a bal oldalamon, hogy felkenődtem egy fára...

Mondanom sem kell, röhögött a csoport is, anyuék is - én meg kínomban, miközben jól elvörösödtem :D

Épületek, utcaképek

 

Ezzel a hajóval csordogáltunk le
a csatornán Camden-ig

Kis Velence egy része és a sok lakóhajó

 

 Megérkeztünk Camden-be

 

Cafe Chula - bizalomgerjesztő név :))

Tomi és a Bolond Kalapos
(figyeljétek a szemét, félelmetes :D)

És, hogy méltón zárjuk a napot, egy közeli - igazi - angol
pubba is beugrottunk ;)

Kreatív sarok

Nem bírtam ki túl sokáig, hogy ne keressem meg a legközelebbi kreatív boltot, bár ebben anyu is nagy segítségemre volt - már csak a hasonló érdeklődési kör miatt is :)

Gyorsan be is szereztem pár alapanyagot, illetve még körbejártam pár dologért a környező 1 Font-os boltokat.

A gyűjtögetés vége az lett, hogy kisebb kézműves szakkör alakult ki a közösségi helyiségben - vagyis a konyhában :D

Mivel övtáskán kívül más táskát nem hoztam ki magammal, csak egy díszítetlen alap szütyőt, valamit kellett kezdenem vele, ezért egy kicsit megpróbáltam feldobni a fenti hosszúkás és lapos barna fagyöngyökkel és egy kis transzferálással.

A mintát szerintem senkinek nem kell megmagyaráznom :)

Folytatódik a városnézés...

Még DiCaprioval is össze-
futottam útközben :)

 

Buszozással kezdtük ezt a hetet is - hétfőn megnéztük végre a Tower Bridge-et.

Eddig mindig csak képeken láttam, vagy távolról, de most végre sikerült testközelből is :)

A tetejére nem mentünk fel - mit nekünk az efféle fényűzés, nem vagyunk mi úrigyerekek, meg amúgy is sokan voltak - kell a francnak a tömegnyomor ;)

  

Átsétáltunk a hídon, aztán a déli parton elsétáltunk a következőig, a London Bridge-ig. 

Előtte betévedtünk valami irodákkal körülvett munkaközpontba, ahol csupa öltönyös-kosztümös emberke szaladgált kávéval a kezében, és ilyen épületeket láttunk:

A lányok itt épp leugrani készülnek,
mögöttük egy rakat irodaépület

 

 Városképek:

Végezetül pedig...
Nem gondoltam, hogy egyszer alkalmam lesz megkóstolni az Eviant, de úgy tűnik, eljött a pillanat.
És képzeljétek el: VÍZ ÍZE VAN! Gondoltátok volna? :D
Egyébként itt 50p-ért vesztegetnek fél litert, ami otthon kevesebb, mint 200 pénz.
Szóval itt nem is számít drágának, csak minket vakítanak vele. :)
Egyébként jó íze volt, de nekem kb olyan, mint bármelyik másik szénsavmentes ásványvíz...

A kép csak illusztráció,
sajnos nem én csináltam :P

Perseidák

Ahogy korábban is írtam, kinéztünk az itteni csapattal
az Alexandra Palace-ra megnézni a meteorrajt.

Körülbelül két órát tölthettünk kint - de mivel elég
felhős volt az ég, összesen kb 7 darabot láttunk.

Nem sok, de legalább nem mentünk ki hiába :)

  Próbáltam közben telefonnal fényképezgetni a környéket, ennyi tellett tőlem... :D

A Polgár Jenő Hivatalba'...

Egy átlagos nap a camdeni Jobcentre-ben

A mai nap jól lefárasztott.

Délben elmentünk a Jobcentre-be.
Más szóval a londoni munkaügyibe.
Nem sz*rral gurigáznak ezek, annyi biztos. Még az aláírásunkba is belekötöttek :P
Ott töltöttünk vagy 2 órát, aztán mentünk tovább a leendő munkahelyünkre, bemutatkozni meg a többi.

Egyelőre várunk, 1-2 hét, míg kijön a levél az NI numberrel - vagy anélkül... Bízunk a legjobbakban.

Megint eltöltöttünk egy pár órát a belvárosban, a hazafelé tartó egyórás buszút alatt majdnem sikerült elaludnom...

Ezért most rám is fér ebből egy csomaggal :)

Most pedig elköszönök, mindjárt indulunk az Alexandra Palace-ra megnézni a Perseida meteorrajt :)
Amint lesz miről írni, újra jelentkezem.
Addig is jó éjszakát, olvassatok továbbra is! :-*

Hello Tourist!

Egy hete vagyunk kint, de a tegnap volt az első nap, amikor úgy csináltunk, mint a rendes turisták... :D

Nagyban játszák már az új
Harry Potter-színdarabot

Kipróbáltuk a 29-es buszt teljes hosszában - végigültük mind a ~69 percet (kb 42 megállót számoltam) Wood Green és a Trafalgar Square között.

Útközben ilyet is láttam - Potter-rajongók előnyben :D
Odafelé óriási sor kígyózott a bejárattól, azt is lefotóztam, de persze azt nem mentette el a telefonom... de a lényeg azért itt is látszik :)

Mögöttem a háttérben egy egész csapat animecon-ról
szabadult mangaharcos :)

Megérkeztünk a Trafalgar térre. Ígértem, hogy fotózni fogok, ha valami furát látok. Egyet (vagy inkább egy egész csoportot) már sikerült is lencsevégre kapnunk (szerintem) japán turisták személyében. :D

Innen tovább sétáltunk a Whitehall-on a Big Ben-ig, érintve útközben a Horse Guard Parade bejáratát.

Egy nagy kör után visszatértünk ide és besétáltunk a kapun, majd a St. James's Parkon át eljutottunk a Buckingham Palotáig.

Duck Island Cottage

Visszafelé belebotlottunk egy nagyon aranyos kis házikóba, a Duck Island Cottage-ba, mely London központjának egyik fő látnivalója.

A kis házhoz jó nagy veteményes is társul, sok fajta virággal és zöldséggel.

Ezután úgy döntöttünk, hogy eléggé elfáradtunk, így visszasétáltunk a Trafalgár térre, és még egy kicsit tovább is, majd hazabuszoztunk.

 

A lépésszámlálóm ezúttal nem mutatott rekordot, de megdicsért, hogy felülmúltam a kiszabott sétával töltött időmet. :)

Kezdünk belerázódni

Az új könyvespolcom :)

Mivel még semmi dolgunk nincs az égvilágon, próbáljuk értelmes dolgokkal elütni az időt.

No, hát a pénteket nem siketült... :P

Egész nap vártuk a futárt a csomagokkal, de semmi.

Aztán később kiderült (persze csak azért, mert mi kerestük meg őket), hogy reggel már telefonáltak, de valamiért nem vettük észre, ezért nem próbálkoztak újból... milyen jófejek, ha nem telefonálunk, megtartják a csomagot? :P

Mivel egész nap a csomagot vártuk, nem mentünk sehova, így elment az egész nap a semmivel - egy-két Morrisons látogatás kivételével (valamit enni is kellene ugye...).

Ma szombat van - na jó, negyedórája még az volt.

Mondhatjuk, hogy egész jól kezdődött a nap:

Megjöttek a csomagok, és a behívók is az NI-interjúra :)

Gyorsan bepakoltunk, berendeztük a szobát (Viki tempóval - csupán pár óra alatt), aztán úgy döntöttünk, hogy végre elnézünk az Alexadra Palace-hoz.

Annyian mondák már, hogy milyen jó hely, de még sosem sikerült eljutnom odáig. Na, de most! :)

"Na, most merről is jöttem?"

Jó nagyot sétáltunk Tomival - még a lépésszámlálóm is megdicsért, megdöntöttem az eddigi rekordomat :)

Tényleg szép hely, ugyan nem sikerült bejárnunk az egészet, de biztosan visszatérünk még...

Jövő héten (augusztus 11-12.) újra látható lesz a Perseidák meteorraj, ajánlom mindenki figyelmébe, én évek óta figyelemmel kísérem.

Ezúttal lehetséges, hogy pont az Alexandra Palace területéről. ;)

Ja, és itt madárcsiripelés helyett sirályokat hallok az ablakomból egész nap :D

Alkeszcápa, az új háziállatunk :)

...akkor kezdjünk neki!

Túléltük az első éjszakát - ami azt illeti baromi kényelmes (beépített mágnessel ellátott) kis matracunk van, reggelente elég nehéz belőle kikászálódni. :)

Az első nap a kötelező hivatalos elintéznivalók véghezvitelével telt:

Beszereztem egy új SIM-kártyát, telefonáltam, hogy behívjanak NI-interjúra stb.

Majd tettünk egy kört a környéken, megnéztük a legközelebbi parkot, a boltokat.

Hazafele pedig beugrottunk a helyi KFC-be (ami történetesen  szomszédunkban van) és elköltöttük a vacsoránkat.

szemétkajáért nem kell a szomszédba menni - ja, de! :)

Megérkeztünk!

A szerdánk elég eseménydúsra, majd kalandosra sikerült.

Gondoltam, én kis naív, az utolsó otthon (és mamáéknál) töltött napon majd felkelek reggel 9-10 óra környékén, kényelmesen megkávézom (úgy kb 40 percen keresztül :) ), aztán összeszedem magam és felkészülök a repülőútra...

Aha, persze...

Tomi megcsinálta nekem a programot:

Előző nap jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, hogy tudna venni egy laptopot, hol máshol, mint HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN?!?!?!

Jó, mondom, menjünk, ha muszáj...

Reggel 7 órás indulással vissza is értünk délután 3-ra... de legalább ezen is túl vagyunk.

Egy gyors kiruccanás

Leültünk egy pár percre, aztán irány a Köki terminál 200E buszmegállója.

Reptér, megérkezünk indulás előtt másfél órával - tökéletes.

Viki már eltéved, ahogy beér a B termináljába - csak hozom a formám, na :D

Tomi csak néz rám, látom a szemében a pánikot, várja tőlem a megoldást.

Semmi gond, egy ott dolgozó néni útba igazít minket.

Chek in pipa.

Ja, persze megint besípoltam - már előre direkt néztem a kaput...

Mindegy, tovább a váróba.

A repülőúttal nem voltak komolyabb gondok. Kivéve leszállásnál...

Egy darabig azt gondoltam, hogy nem érem meg az első blogbejegyzést, úgy dobálta a gépet egyik-másik légörvény, amikor belementünk a felhőkbe...

Végül csak pár percet késett a gépünk - viszont vagy 20 percet kellett várnunk, mire odatolták a lépcsőket :P

Utána még legalább ennyi várakozás, ha nem több, mire átjutottunk az ellenőrzésen.

Így összességében egy órát kellett váratnunk szegény taxisunkat, aki el sem tudott minket érni, így már riasztotta a családot is, hogy hol vagyunk már, közben meg írta a szívmelengető üzeneteit, hogy milyen parasztok vagyunk, hogy így felültetjük... :D

Aztán végül szerencsére mindent sikerült tisztázni.

Itteni idő szerint este 10 körül megérkeztünk.
Bevacsiztunk, ittunk egy sört, aztán beájultunk az ágyba.