Megérkeztünk!
A szerdánk elég eseménydúsra, majd kalandosra sikerült.
Gondoltam, én kis naív, az utolsó otthon (és mamáéknál) töltött napon majd felkelek reggel 9-10 óra környékén, kényelmesen megkávézom (úgy kb 40 percen keresztül :) ), aztán összeszedem magam és felkészülök a repülőútra...
Aha, persze...
Tomi megcsinálta nekem a programot:
Előző nap jött egy visszautasíthatatlan ajánlat, hogy tudna venni egy laptopot, hol máshol, mint HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN?!?!?!
Jó, mondom, menjünk, ha muszáj...
Reggel 7 órás indulással vissza is értünk délután 3-ra... de legalább ezen is túl vagyunk.
 |
| Egy gyors kiruccanás |
Leültünk egy pár percre, aztán irány a Köki terminál 200E buszmegállója.
Reptér, megérkezünk indulás előtt másfél órával - tökéletes.
Viki már eltéved, ahogy beér a B termináljába - csak hozom a formám, na :D
Tomi csak néz rám, látom a szemében a pánikot, várja tőlem a megoldást.
Semmi gond, egy ott dolgozó néni útba igazít minket.
Chek in pipa.
Ja, persze megint besípoltam - már előre direkt néztem a kaput...
Mindegy, tovább a váróba.
A repülőúttal nem voltak komolyabb gondok. Kivéve leszállásnál...
Egy darabig azt gondoltam, hogy nem érem meg az első blogbejegyzést, úgy dobálta a gépet egyik-másik légörvény, amikor belementünk a felhőkbe...

Végül csak pár percet késett a gépünk - viszont vagy 20 percet kellett várnunk, mire odatolták a lépcsőket :P
Utána még legalább ennyi várakozás, ha nem több, mire átjutottunk az ellenőrzésen.
Így összességében egy órát kellett váratnunk szegény taxisunkat, aki el sem tudott minket érni, így már riasztotta a családot is, hogy hol vagyunk már, közben meg írta a szívmelengető üzeneteit, hogy milyen parasztok vagyunk, hogy így felültetjük... :D
Aztán végül szerencsére mindent sikerült tisztázni.
Itteni idő szerint este 10 körül megérkeztünk.
Bevacsiztunk, ittunk egy sört, aztán beájultunk az ágyba.